XVIII. Hamahama Zempléni Túlélőtúra

XVIII. Hamahama Zempléni Túlélőtúra - 2015. október 23-25.

Életetem első Hamahama túlélő túrája volt a Zemplénben. Öt fős volt a csapatunkat  Krisz, Tamás, Gábor, Attila és jómagam alkottuk.

Október 23-án Nyíregyházáról vonattal elindultunk Sátoraljaújhelyre. 
Már az eligazításon képbe kerültem arról, hogy nem telesen jöttünk képbe a túrát illetően, de azért minden simán ment. Jól elmagyaráztak a szervezők mindnet. Így első túrázóknak is csak ajánlani tudom, nem lesz semmi rizikó az elején! Lesz majd később! Megrajzoltuk a térképünket, ebben adtak segítséget is, ami szerintem a kezdő csapatoknak valóban nagy segítség volt. Egyébként időveszteséggel rajzoltuk volna meg! Így viszont viszonylag gyorsan elkészültünk.

Felvázoltunk egy kezdetleged útvonaltervet, amitől nagyon eltértünk a túra során. Utólag azt látom, hogy egy nagyon jó terv sokat segít és még többet az, ha a tervet is követni lehet! Érdemes alaposan megnézni a térképet, utakat, szintkülönbséget, és az alapján útvonalat tervezni, mert ezzel rengeteg időt lehet spórolni, és sok eltévedést lehet kiküszöbölni.

 23:00  indultunk útnak, először a közeli őrizetlen objektumot jártuk be, mivel kb. 1,5 órát hagytunk az első őrzött objektumhoz való érkezésre. Gondoltuk van időnk bőven. Már az őrizetlen objektumoknál kicsit elsodródtunk egy másik útra és elég nagy időhátrányba keveredtünk. Illetve útközben az első őrzött pontig nem is a magunk által tervezett útra tértünk. Plusz pontot így nem szereztünk itt. A feladat az volt, hogy kínai(?) pálcikával babot kell pakolni egyik tálból a másikba. Ezt Tamás vállalta, aki sikeresen teljesítette a feladatot.

Mivel már az elején alábecsültük magunkat így a második őrzött ponthoz 2 órát adtunk. Sajnos itt tévedtünk el leginkább és itt is elfelejthettük a plusz pontjainkat.  Volt, hogy nem teljesen tudtuk merre is vagyunk, nem találtuk a főutat,  találkoztunk csapatokkal akik szintén tartottak valamerre. Egy-egy csapattal kis ideig együtt mentünk majd szétváltak az útjaink céloktól függően.
A második őrzött pontnál fémgolyókat kellett egy mágnesre akasztani a lehető legtöbbet 30 másodpercen belül. itt max pontot nem kaptunk, de annyira rosszul sem végeztünk.

Megtippeltük újra a következő érkezésünket az őrzött pontig. Úgy éreztem ebben a túrában ez nem nagyon ment nekünk sajnos, így a 3. pontot is elvétettük időben. Egyébként itt a kezünkről ceruzát kellett feldobni majd elkapni, ami nekem elsőre egyáltalán nem ment majd Tamás korrigált hogy pontot is szerezünk. Ez idő tájt, lehet aludtam menetelés közben vagy nem tudom mi lehet de erre az időszakra nem nagyon emlékszem már.  A negyedik őrzött pont előtti információktól tudom újra felvenni a fonalat, ahol Gábor, Tamás és Attila az utolsó 5-10 percet futva tette meg, hogy pont beérjünk a célba szerencsésen odaértek időben így ez az egy pontunk volt a célon kívül, ahol az előre tervezettek szerint érkeztünk. J
Mivel ekkor már több mint 12 órája mentünk esélyünk se volt az ötödik őrzött objektumhoz eljutni, ezért az őrizetlen pontokra koncentráltunk a célig.

Már mindenki elég fáradt volt ez időtáj. Attilát tudnám időzni összefoglalva a helyzetet „Kinek nem fáj a lába? Nincs ilyen? Kinek fáj csak az egyik lába? Ilyen sincs?... ”  Így igyekeztünk a célig, ahová szerencsésen időben érkeztünk meg! 18 órát meneteltünk kb. 55-60 km-t tettünk meg kisebb-nagyobb szintemelkedésekkel.

Úgy gondolom nagyon jó volt a csapatunk, és mindenkinek jutott valamilyen szerep túra közbe, mindenkinek volt feladata és nagyon jól éreztük magunkat, bár a cél előtt biztos voltak más gondolataink is a túrát illetően J

Megtippeltük hányadik helyezést érhetjük el. Mi 15-22 köztieket tippeltük külön- külön. Éreztük, hogy ez a túra nem a legjobban sikerült eredményben, de élményekben annál inkább! Ennek ellenére másnap az eredményhirdetésnél szép meglepetés ért minket ugyanis 11. helyezést értük el turista kategóriában, míg összes csapat közt 14. lettünk.

csoportkép

XVIII. Hamahama "jelmezben"