XX. Hamahama Túlélőtúra Mátra

Időpont: 2016 október 21-22
Útvonal: térkép (Mátra)
Utazás: Gyalogos túlélőtúra

Második alkalommal volt szerencsénk részt venni az ide 20. jubileumi Hamahama túrán.

Idén sajnos csak négy fővel neveztünk Tamás, Krisztián, Attila és jómagam. 

A megszokott módon neveztünk a túrára, már volt egy nagy tapasztalatunk,hiszen a tavalyi évben teljesen kezdőként vágtunk bele, az egyáltalán nem szokványos túrába. A Hamahama Túlélőtúra valóban sok túra közül kiemelkedő. Nem akarok se a nevezés feltételeiről, se a túra szabályairól írni. Aki ismeri az ismeri, aki nem az nem vagy jobb esetben majd megismeri ha szereti a kihívásokat.

Tavaly a Zemplénben, idén a Mátrában rendezték meg a túrát. Össze se lehet hasonlítani semmilyen értemben. Egyrészt a szintkülönbségek, távolságok másrészt a kitáblázottság is nagyon meghatározó és eltérő a két helyszínnél, ha csak a megtetet utat nézzük. 

Mindenesetre óriási élmény volt újra jelen lenni, számomra feltűnt, hogy idén több csapat nevezett mint tavaly ilyenkor. Természetesen találkoztunk már ismerős arcokkal is.

A bejárt útvonal, közel 52 km 

A túránk útvonalát indulás előtt most sokkal jobban megterveztük, mint tavaly és útközben is mindig jobban figyeltünk, így nagyon nem is vétettünk útvonalat, ha igen akkor is tudtuk pár percen belül hogy máshol vagyunk. Bár ebben sokat segítettek a jobb és láthatóbb táblák, jelzések is. Ezzel saját utunkat is eléggé megkönnyítettük. Kékestetőre vezetett az első utunk, ahol rögtön egy őrzött pont is várt minket. Mi ezt hamar letudtuk, hisz itt a legnagyobb a szintkülönbség, nem akartuk a túra végére hagyni. Ezután Csór- hegy következett, innen pedig Galya-tetőtől északra lévő Vörös kilátó volt a 3. őrzött pontunk. Mivel a hely turisztikailag is nagyon felkapott, így volt lehetőségünk beülni egy vendéglátóhelyre, ahol egy gyors kávé, tea elfogyasztása és zokni csere után folytattuk is utunkat. Közben persze az összes őrizetlen helyszínt igyekeztünk útba ejteni. Egy – két kivétellel szerencsére sikeresen.  Itt már láttuk, hogy az idő gyorsan repül és ki kellett hagynunk egy őrzött pontot, hogy időben visszaérhessünk a célba, hiszen ha nem sikerül 18 órán belül visszaérni, az ös pontszámunk 10%-át vonják le, ami elég jelentős lemaradást jelentett volna. Így a Vörös kilátótól Lajosháza felé vettük az irányt, ezt a távot jól is teljesítettük, még maradt pár percünk pihenni is. Itt volt az egyik legfélelmetesebb feladatunk, ugyanis 10 gombás képet kaptunk, és abból 5-re kellett rámutatni amelyik ehető. Egyikünk se gombaszakértő, de nagy szerencsével 4-et el is találtunk. Ami nem volt jó az pont a gyilkos galóca volt, ezt jelöltük ehetőnek. Itt céloztunk is rá, hogy gomba pörköltöt szívesen főzünk másoknak ebédre J Innen már csak a célba kellett bejutni, de talán ez volt a legfárasztóbb távolságunk is. Egyrészt magunk is nagyon fáradtak voltunk, másrészt egy másik úton indultunk el, ami utóbb kiderült nem volt a legjobb választás. Mert lehet rövidebbnek tűnt, de lépcsőn le és fel, patakpartra le- át és fel vezetett az utunk. Még egy örzetlen ponthoz vissza is fordultunk, és úgy folytattuk utunkat. Kicsit itt lett nekem is elegem, és vártam már nagyon a célba érést. A síneken keresztül jutottunk be Gyöngyössolymosra és a Bázis felé vánszorogtunk rögtön. Itt persze már több csapat is feltűnt, hogy igyekeznek célba érni. Biztatott is hogy a legtöbben elég furcsán lépkednek, mint akik 18 órát szintén meneteltek. 

A Bázison leadtuk a lapunkat, zuhanyoztunk idén nekem csak hideg víz jutott, majd ettünk, ittunk beszélgettünk. Elég korán kidőltünk és aludtunk. Másnap reggel volt az eredményhirdetés. Idén 12. helyezést zsebelhettük be, megosztva egy másik csapattal, akik szintén ugyanannyi ponttal zártak mint mi, így 2 darab 12. hely lett idén. Tavaly 14. helyezést értük el, így örültünk az elér pontjainknak.
Mivel képeket nem igazán készítettem, így saját képpel itt nem is büszkélkedhetek. Mondjuk a fotózás nem is az én műfajom, de igyekszem a csapattagok képeivel színesíteni az oldalt. 

Rákóczi forrás

Kékestetőn hajnalban

Galya- kilátó

A Bázis

Piszkéstetői csillagvizsgáló

Az eredmény, 12. helyezés

Vörös- kő kilátóból

Vörös- kő kilátó

Panoráma a kilátóra

Szlovák Paradicsom - Podlesok

Időpont: 2016. 09.24.
Utazás: busz + gyalogtúra
Útvonal: ld térkép

Egy cserediákprogram keretében szerveztek buszos kirándulást a Szlovák Paradicsom északi szegletébe, ahová nekem és egy jó barátomnak sikerült helyet kapnunk. 

A területet már 1988 óta a SK nemzeti park védelme alatt áll.  Fő látványosságai közé a szurdokvölgyek és azokat összekötő hágók, valamint a Hernád áttörés tartozik. Ezeket volt szerencsénk megtekinteni egy rövid gyalogtúra keretében. (A nemzeti park persze többet rejt magában. Számos útvonal, szurdok, lépcsők, patak és délen a Dobsina jégbarlang, amelyet talán legközelebb lesz szerencsénk felfedezni) A parkba belépőjegy van, ami könnyen kifizethető hiszen 1,5 Euró/ fő. Ezt a túravezetőnk szerint teljes egészben a fenntartásra és fejlesztésre fordítják. Szemetet nem is találtunk útközben. 

Az út eleje, a Hernád áttörés felé

Hajnalban indultunk Nyíregyházáról és 9 körül érkeztünk meg a SK. Nemzeti Parkhoz, Podlesok parkolójában szálltunk ki a buszból. Innen indult a gyalogtúránk, ami kb 15 km volt. Sajnos a Strava nem vette fel az elejét, ami pont szintemelkedősebb és kaptatósabb volt, így pontos km-rel sem tudok szolgálni. Rengetek túraútvonal fut a nemzeti parkban, bő választási lehetőségekkel akár kerékpár kölcsönzési lehetőség is van. Mivel mi egy diákcsoporttal voltunk, vezetővel mentünk az egyik legkönnyebb útvonalon. Viszont a túra egyáltalán nem volt egyhangú, sőt fantasztikus volt.

Mir gefallt es sehr

A túra elején már a völgyben vagyunk és innen indulunk felfelé a Kolostor romjaihoz ahol kis vendéglő működik. Ez az út kb 1/3-a, ahol rengeteg vas- és fajárdán, sziklafatálcán, vaslétrán kapaszkodunk felfelé, ami elég emlékezetessé teszi az útvonalat. A Kolostor romjainál pihenő után, a csapatunk kettévált. Volt akik ezt a kis terepet sem bírták, mivel nincsenek túrához szokva, nem megfelelő öltözék is sokakon feltűnt pl. tornacipő vagy sima sportcipő. Nyilván rég beázott már rajtuk. Így itt egyesek egy rövid úton visszaindultak a parkolóba, mi pedig folyattuk utunkat a Hernád partja felé. Itt már lejtősebb a terep, viszont sok helyen itt is csúszós és szerencsére a fémláncok, vastálcák sziklába vájt kapaszkodók itt is megtalálhatóak voltak. Szinte végig a Hernád kíséri utunkat, a partara egy vashídon átkelve értünk le. Itt pedig a túloldalon barlangok, vájatok tárulnak elénk. Egyébként az utunkat is több búvópatak, vájat, kisebb - nagyobb vízesés kísérte.
Időjárás szempontjából is nagyon kedvező volt a nap, hiszen nem esett és sár is alig volt, csupán a vízben kellett néha trappolni, amit egy normál túracipővel szárazon átvészelhetünk. 

Az egyik vaskorlát és sziklatálca

Kerékpár kölcsönzési lehetőség elég népszerű

Kolostor romjai 1.

Kolostor romjai 2.

Kilátás úton lefelé

Járat, barlang vagy odú?

Híd a Hernád felett

Hernád túlsó part és pannoráma

Szurdokvölgy

Hernád part

Úton a kijárat felé

Martonvásár Brunszvik kastély

Időpont: 2016. augusztus
Utazás: gyalog/ délutáni séta

A kastély

Martonvásáron található gyönyörű, bár kevésbé ismert angol kastélypark a kialakító család nevét viseli a mai napig. A Brunszvik kastélypark angol kastélyparkként van kialakítva. A Szent László patak folyik át a területén, amit felduzzasztva egy kis szigetet hoztak létre.

Brunszvik kastély oldalról

Névadók emlék műve

A park térképe és növényvilága

Szent László patak

A szigetet körbeölelő tó

Fahíd a szigetre

A park hangulata 

Kis- Milic gyalogtúra és Füzér

Időpont: 2016. 08.18-19

Utazás:  gyalog

Útvonal: Füzér - Kis Milic - Füzér

Autóval érkeztünk Füzérre, ahol egy kedves hölgynél foglaltunk szállást előre. A szállásunk egy különálló házrész volt, egy apartman mondhatni. Külön bejárat, szoba, mosdó és konyha várt minket. Első nap a Füzéri várba látogattunk fel, mivel elég késő volt már, így az éjszakai tárlatvezetésen vettünk részt, másra sajnos nem nagyon maradt már idő.

A vár látképe a településről

Úton a várba

A füzéri várba gyalogosan lehet feljutni, éjszaka vagy sötétedés után elemlámpát mindenképpen javasolok, mert nincs végig világítás. Az éjszaki tárlatvezetéssel a jegy elfogadható áron volt 2000 Ft/ fő. Mivel most voltak a Füzéri várnapok is, így sok látnivaló és rendezvénnyel volt tele a vár. Borkóstolás és zsíros kenyér is járt ajándékba. 

Idén második alkalommal rendezték meg az éjszaki tárlatvezetést, persze napközben emellett szintén több alkalommal, előre meghirdetett időpontban végigviszik az érdeklődőket. A tárlatvezetés elég hosszú volt kb. 2 órás. Végigvezettek bennünket a várban és a hozzá tartozó helyiségekben is. Az idegenvezetést középkategóriába sorolnám, voltak érdekes pillanatok, viszont számomra sok érdektelen rész is. Sok időt vett el az, hogy a feltárt leleteket és azok egykori helyét taglalja az idegenvezető valamint a felújítás lépéseit. Kevésebb szó esett történelemről és érdekességekről, ami számomra releváns lehetett volna. Éjfél előtt értünk vissza a szálláshoz, egy kis padról még néztük a várat és a csillagokat, majd éjfélkor a vár világítását lekapcsolták, ezután tértünk mi is nyugovóra.

A település igen hangulatos, tipikus idegenforgalomból élő kis falucska. Az utcák és névtábláik is fából faragottak, látványosan kialakítottak. 

Emlékmű Füzéren

Másnap reggel összeszedelőzködtünk és túrázni indultunk a Nagy- Milic felé. Füzértől a "K -" jelzésen mentünk egészen felfelé a Kis- Milcig. Az út eleje könnyen teljesíthető, majd egyre kaptatósabbá válik, egyre több kis pillanatnyi pihenőt iktattunk be mi is. Viszont a Károlyi- kilátót elérve gyönyörű panoráma tárul elénk. Mindenképp megéri ide feljönni. A kilátót elvileg 2015-ben építették ide a kiírás szerint. A Várhegyen álló füzéri vár látható szintén, ahogy kiemelkedik a hegy és a rajta álló vár a környezetből. Illetve a mellettük kimagasló Őr-hegy (633m), Szántó-hegy (596m) illetve a környező dombok hegyek. Szlovákiára illetve az ottani hegyekre a kilátást takarja az erdő. De a hazai kilátás valóban lenyűgöző. Mi itt a kilátón annyira elcsodálkoztunk, hogy azt hittük már a Nagy- Milicen is járunk így visszafelé sajnos az a kis kitérő kimaradt illetve a táblát se láttuk sehol, így érdemes itt nyitott szemmel járni. Ezt leszámítva nagyon jól követhető az útvonal. Ezután lefelé már végig lejtős az út. A bodó rét után a Panoráma büféig (amit szintén nem találtunk meg) áttértünk a K + jelzésre és ezen mentünk vissza Füzérig. Kb. 15 km tettünk meg, de el is fárdtam kicsit. Elszoktam a gyaloglástól, mivel az elmúlt fél évben szinte csak kerékpározni jártam. Jól jött most egy kis bemelegítés valami jó őszi túra előtt :)

Délután pihentünk majd átugrottunk a pár házzal arrébb lakó ismerősökhöz és szalonnát sütöttünk, söröztünk, beszélgettünk a nap hátralévő idejében. 

Összességében nagyon jó kirándulás volt, sajnáltam is, hogy el kell búcsúznom a hegyektől újra. Annyira megnyugtató és szép a látványuk, hogy nem akarok visszatérni még a nyírségbe egy- egy ilyen túra után.

Vár- forrás tábla

Forrás a várnál

Látkép a Kis- Milic előtt

Érdekességek

Panoráma a Károlyi kilátóból

Panoráma a Károlyi kilátóból

Úton felfelé

Panoráma Füzéére a Károlyi kilátóból

gombák a fán