Téli Mátra 2016. 01. 30.
Hely: Mátrafüred – Lajosháza –Mátraszentimre –Mátraháza-
Mátrafüred
Táv: XL – 41 km (kb. 36 km)
Ö. szintemelkedés: 1600 m
Szintidő: 9:33
Magyarország egyik legismertebb és nevesebb
teljesítménytúrája a Téli Mátra. Számomra ez volt az első alkalom, hogy rész
vettem rajta. Jelentkezésnél és indulásnál volt bennem kis félelem, mert elsőre
a leghosszabb távot az XL-t vettem célba. Maga a táv nem tűnik soknak, hiszen
40km összesen. Voltam már hosszabb távon is, viszont az időjárási körülmények
télen másak, mint jó időben. Mivel én még nem voltam a túrán, így sokat
kérdezősködtem utána. Mindenki elég keménynek állította be, így voltak
fenntartásim a teljesítést illetően.
Autóval indultunk Mátrafüredre szombat hajnalban. Már
ott látszott, hogy térképre túl sok szükség nem lesz, hiszen rengetegen
indulunk. Mint utólag kiderült közel 4000 fő vett részt a túrán, bár ebben mind
a 4 kategória benne szerepel (S, M, L, XL).
Az indulás simán ment, Krisszel és Lacival indultam.
Maga az útvonal végig jól kitáblázott, könnyen követhető. Az első ellenőrző
pont, azaz Lajosháza után Laci erősebb fokozatra kapcsolt, így mi lemaradtunk
mögötte. Ő egyébként gyalog 2-3 órával a szintidőn belül is teljesített.
Gratulálok még egyszer neki. Krisszel mi haladtunk, tartottuk is a tempót az
előírtak szerint, de meg-megálltunk néha fényképezni is. A Vörösmarty tájháznál
lévő ellenőrző állomáson kb. a 26. km-nél jártunk, amelynél meg is pihentünk.
Innen jött volna a túra legjobb, illetve legnehezebb része is a Kékestető.
Nekünk annyit mondtak, hogy nem javasolják már az indulást, akik utánunk jöttek
5-10 perccel nekik nem is engedték már, mert sötét lesz, mire lefelé indulnak
majd. Itt ért be a csapatunk másik fele, akik szintén Nyíregyházáról jöttek kb.
30 perccel utánunk indulhattak. Mi elindultunk még Kékestetőre, de az L
útvonalat követtük először így alapból vesztettünk 10 percet visszafordultunk
ugyan, de megint szembetalálkoztunk a nyíregyi csapattal és úgy döntöttünk,
hogy megyünk akkor mi is vissza az L-es távon, mert mire visszaérünk 15-20
percet biztosan elvesztettünk volna. Itt pedig nagyon fontos volt már az idő.
Kicsit szomorú voltam, mert nagyon szerettem volna feljutni a Kékestetőre.
Másrészt a sok riogatás ellenére szerencsére nem érzetem fáradtnak magam. Nem
fájt még igazán semmim. A lábamban persze éreztem, hogy jó ideje gyalogolok, de
ez nem az éles fájdalom volt, mint sajnos jó pár túrán, ha kiment kicsit a lábam.
(Ebbe lehet az időjárás is közrejátszott, hiszen jég és hó nem nagyon volt csak
kis szakaszon, inkább csak sár) Szóval mentem volna még, de ez így alakult.
Krisszel megígértettem, hogy nyáron visszajön velem a Kékesre, akkor tovább van
világos, kevesebben is lesznek. Remélem, meglesz nyáron a pótlás.
Ezután mi is az L-es távon fordultunk vissza
Mátrafüred felé. Szinte végig lefelé mentünk, inkább csak a keskeny út és a sár
tartott fel minket. Talán itt a végén volt a legsárosabb az út is. Mivel itt szinte
minden távon lévők végigmentek már.
Elsőnek csináltam végig a távot XL-es nevezéssel az
L-es útvonalat végül. Magáról a túráról annyit, hogy igen jól megszervezett, az
állomások jó helyen vannak és elérhető minden a teától a mosdóig. Utóbbi főként
a hölgyek örömére, hiszen télen lányok nem igazán találnak nagy zöldellő fát
vagy bokrot, ami mögé megbújhatnának. Színvonal tekintetében elégedett voltam.
Talán annyit kritizálnék csak, hogy ennyi embernél a futókat talán érdemes
lenne más útvonalra terelni, de ez már csak részletkérdés. Szerencsére nem
igazán akadályoztuk egymást, sajnos ezt nem mindenki így látta.
Utólag mondták is, hogy a jég és hó hiánya miatt
talán picit könnyebb volt a túra. Viszonyítási alapom még nincs. Mindenesetre
örülök, hogy részt vehettem rajta.
 |
| Lajosháza előtti átkelő |
 |
| Cserkőbányánál? vagy nem? |
 |
| Túra jelzések Mátraházánál |
 |
| egy kis patak csordogál |
