Kirándulás időpontja:
2016 május 5-8
Péntek este, a Villámtúra szervezésében busszal
indultunk útnak Horvátország egyik legnevesebb nemzeti parkjához, a Plitvicei
Nemzeti Parkhoz. Voltak fenntartásaim a buszos utazást illetően, de lényegében
jó volt, és nagyon kedvező árfekvésű. A visszafelé utat egy óra késéssel jobb
lett volna indítani, de alkalmazkodni kell nyilván egy csoportos útnál, így
ezen kívül szavam se lehet az utazásra.
Maga a terület, karsztos terület. Érdekessége, hogy itt főként hideg
vízből válik ki. Kőzetének anyaga főként mésztufa. A nemzeti park két nagyobb
és 16 kisebb lépcsőzetesen elhelyezkedő tónak ad otthont, amelyet közel 92
vízesés köt össze. Tavak, források, zúgók, barlangok alkotta vadregényes tájat
láthatunk itt.
A bejáratnál több útvonal közül lehet választani, mi egyből a
leghosszabbat választottuk a „K” jelzést, de lényegében tettünk kitérőket is és
sokszor a magunk útját jártuk a parkon belül. Nem kötelező az adott útvonalat
követni, át lehet térni másikra útközben, sőt van lehetőség egy nekünk nagyon
tetsző helyre akár visszatérni is a nap végén.
Sokat olvasgattam mit érdemes vinni, mit nem.
Érdekes, hogy az esőkabátot elég sokan javasolták. Utólag nem tartom fontosnak,
viszont egy váltócipőt vagy egy papucsot kis törülközővel mindenképp javaslok,
mert előfordul, hogy vízben is kell gyalogolni. Ez velünk is többször
megtörtént. A víz jéghideg volt és nagyon fázott a lábunk, de utólag jó élmény
volt ez is!
A bejárat után következnek szerintem a legszebb vízesések, amelyeket a
part mellett haladva tekintettük meg. Van lehetőség felülről is megcsodálni, mi
ezt visszafelé tettük meg különböző kisebb kilátópontok kifejezetten a
fényképezés- látvány miatt lettek kialakítva.
Eltévedni nem lehet, teljesen kitáblázott a nemzeti park
leglátogatottabb része. Nagyobb állomások lettek kialakítva, ahol étkezési
lehetőség adott illetve mosdó is található. Az árak a parkon belül elég
magasak, érdemes otthonról csomagolni.
Az első nagyobb állomásra mindenki eljut még, mi innen hajóval szerettünk
volna feljutni a felső tavakhoz, de tömeg várta a következő hajókat. Viszont
előny, hogy kb. 15 percenként indulnak hajók és a menetrend is fel van
tüntetve. Mi nem vártunk, így gyalog indultunk el a tavat megkerülve, ami kissé
vizesre és sárosra sikerült részünkről. Többször vettük le a cipőnket és
gyalogoltunk mezítláb a jéghideg vízben, majd húztuk újra fel. Ahol az utat
ellepte a víz vagy a domboldalba kapaszkodva kerültünk vagy cipőt húztunk.
Szemben is jöttek velünk más nemzetiségűek, így nem csak mi voltunk olyan
bátrak, akik nem a hajó mellett döntöttek. Nagy élmény volt és fárasztó, mire
felértünk a felső tavak vidékéhez. Szintén számos kisebb vízesés gyönyörködtet
itt minket, illetve a főbb útvonalak pallóval szintén el vannak látva. A park
legfelső vízeséseihez busszal mentünk fel. A közlekedési eszközök – hajó, busz-
díjmentesen használhatóak a belépő felmutatásával, bár nekünk azt se mindig
ellenőrizték. Az élővilágot tekintve számos növényt láthattunk, állatok terén
talán kevésbé voltunk szerencsések, ugyanis a halakat kivéve csupán egy siklót
volt szerencsénk megtekinteni.
Számomra nagyon nagy élményt jelentett a park bejárása, bár egy nap
alatt lehetetlen „bejárni” a park egész területét, hiszen a környező erdős
részek és ott kialakított útvonalak is ide kapcsolódnak. Egy magyar házaspárral
volt szerencsénk találkozni, akik már a második napjukat töltötték a parkban,
és még mindig nem tudtak eljutni mindenhová nem teltek be a látvánnyal. Mi
szerencsére elég aktívak voltunk, de visszafelé még érzetem, hogy a barlangok zömét
sajnos elhanyagoltuk, illetve jó lenne még pár órát eltölteni itt. De ebbe a
napba csak ennyi fért bele, így ha lehetőség adódik ide is örömmel térek
vissza.
