Útravalónak: október 2016

Időpont: 2016 október 21-22
Útvonal: térkép (Mátra)
Utazás: Gyalogos túlélőtúra

Második alkalommal volt szerencsénk részt venni az ide 20. jubileumi Hamahama túrán.

Idén sajnos csak négy fővel neveztünk Tamás, Krisztián, Attila és jómagam.

A megszokott módon neveztünk a túrára, már volt egy nagy tapasztalatunk,hiszen a tavalyi évben teljesen kezdőként vágtunk bele, az egyáltalán nem szokványos túrába. A Hamahama Túlélőtúra valóban sok túra közül kiemelkedő. Nem akarok se a nevezés feltételeiről, se a túra szabályairól írni. Aki ismeri az ismeri, aki nem az nem vagy jobb esetben majd megismeri ha szereti a kihívásokat.

Tavaly a Zemplénben, idén a Mátrában rendezték meg a túrát. Össze se lehet hasonlítani semmilyen értemben. Egyrészt a szintkülönbségek, távolságok másrészt a kitáblázottság is nagyon meghatározó és eltérő a két helyszínnél, ha csak a megtetet utat nézzük.

Mindenesetre óriási élmény volt újra jelen lenni, számomra feltűnt, hogy idén több csapat nevezett mint tavaly ilyenkor. Természetesen találkoztunk már ismerős arcokkal is.

A bejárt útvonal, közel 52 km

A túránk útvonalát indulás előtt most sokkal jobban megterveztük, mint tavaly és útközben is mindig jobban figyeltünk, így nagyon nem is vétettünk útvonalat, ha igen akkor is tudtuk pár percen belül hogy máshol vagyunk. Bár ebben sokat segítettek a jobb és láthatóbb táblák, jelzések is. Ezzel saját utunkat is eléggé megkönnyítettük. Kékestetőre vezetett az első utunk, ahol rögtön egy őrzött pont is várt minket. Mi ezt hamar letudtuk, hisz itt a legnagyobb a szintkülönbség, nem akartuk a túra végére hagyni. Ezután Csór- hegy következett, innen pedig Galya-tetőtől északra lévő Vörös kilátó volt a 3. őrzött pontunk. Mivel a hely turisztikailag is nagyon felkapott, így volt lehetőségünk beülni egy vendéglátóhelyre, ahol egy gyors kávé, tea elfogyasztása és zokni csere után folytattuk is utunkat. Közben persze az összes őrizetlen helyszínt igyekeztünk útba ejteni. Egy – két kivétellel szerencsére sikeresen. Itt már láttuk, hogy az idő gyorsan repül és ki kellett hagynunk egy őrzött pontot, hogy időben visszaérhessünk a célba, hiszen ha nem sikerül 18 órán belül visszaérni, az ös pontszámunk 10%-át vonják le, ami elég jelentős lemaradást jelentett volna. Így a Vörös kilátótól Lajosháza felé vettük az irányt, ezt a távot jól is teljesítettük, még maradt pár percünk pihenni is. Itt volt az egyik legfélelmetesebb feladatunk, ugyanis 10 gombás képet kaptunk, és abból 5-re kellett rámutatni amelyik ehető. Egyikünk se gombaszakértő, de nagy szerencsével 4-et el is találtunk. Ami nem volt jó az pont a gyilkos galóca volt, ezt jelöltük ehetőnek. Itt céloztunk is rá, hogy gomba pörköltöt szívesen főzünk másoknak ebédre J Innen már csak a célba kellett bejutni, de talán ez volt a legfárasztóbb távolságunk is. Egyrészt magunk is nagyon fáradtak voltunk, másrészt egy másik úton indultunk el, ami utóbb kiderült nem volt a legjobb választás. Mert lehet rövidebbnek tűnt, de lépcsőn le és fel, patakpartra le- át és fel vezetett az utunk. Még egy örzetlen ponthoz vissza is fordultunk, és úgy folytattuk utunkat. Kicsit itt lett nekem is elegem, és vártam már nagyon a célba érést. A síneken keresztül jutottunk be Gyöngyössolymosra és a Bázis felé vánszorogtunk rögtön. Itt persze már több csapat is feltűnt, hogy igyekeznek célba érni. Biztatott is hogy a legtöbben elég furcsán lépkednek, mint akik 18 órát szintén meneteltek.

A Bázison leadtuk a lapunkat, zuhanyoztunk idén nekem csak hideg víz jutott, majd ettünk, ittunk beszélgettünk. Elég korán kidőltünk és aludtunk. Másnap reggel volt az eredményhirdetés. Idén 12. helyezést zsebelhettük be, megosztva egy másik csapattal, akik szintén ugyanannyi ponttal zártak mint mi, így 2 darab 12. hely lett idén. Tavaly 14. helyezést értük el, így örültünk az elér pontjainknak.
Mivel képeket nem igazán készítettem, így saját képpel itt nem is büszkélkedhetek. Mondjuk a fotózás nem is az én műfajom, de igyekszem a csapattagok képeivel színesíteni az oldalt.