Beregben: Tarpa, Csaroda, Tákos

2014. 09.06-án a Beregben kirándultunk.

Ez a kirándulás eltér az eddigiektől. Egyrészt új társasággal, másrészt új módszerrel fedeztük fel a Beregi táj egy kis részét.

A kirándulás az "Így lesz kerek a világ" szervezésében történt. Nem ismertem őket korábban, de kirándulni fogok még a szervezésükben.

Az így lesz kerek a világ (továbbiakban: ÍKV) Szabolcs- Szatmár- Bereg megyei szervezet, amelynek célja a megye természeti értékeinek, helyi termékeknek azok előállítóinak megismertetése. Számos rendezvényen jelennek meg, én is így ismerkedtem meg velük. Motivációt is kellőképpen nyújtanak ugyanis, nemcsak kirándulást szerveznek programokkal, hanem számos játékot is. Ezeknek egy része kapcsolódik a helyszínek felkereséséhez, amely a lustábbaknak is nyújt némi motivációt. Akik egyébként is szívesen mennének, azok most pluszprogramokat és információkat is szerezhetnek a ÍKV-al. Amit még kiemelnék az ÍKV kapcsán, hogy sok helyre ugyan magunk is eljutunk, de így programba kapcsolva olyanokat is látunk, hallunk amit önmagunktól nem vennék észre vagy nem szerveznék rá programot.

09.06-án tehát Tarpa, Márokpapi, Tákos és Csaroda várt benünket. A Bereget én is kevésbé ismerem így szívesen vettem ezeket a helyszíneket.

Reggel indultunk Nyíregyházáról így az első állomás Tarpa volt. Torzsás Attiláéknál kóstoltunk szilvalekvárt és a lekvárkészítésbe is betekintést kaptunk, hiszen előttünk főzték már második napja az üstben rotyogó szilvalekvárt. Jenő bácsi itt méltán neves a szilvalekvár készítésről, hiszen a közeliek is őt hívják ha nem biztosok akár egy kis mozzanatban is. Jenő bácsi beregi lekvárja pedig tárgyalási folyamatok alatt áll több péküzemmel, ahol hazai lekvárt részesítenék előnyben az importlekvárral szemben. Remélem tudni fogom hol lesz, mert abba a pékséghez járok majd én is. :) A település az egykori közösségi hangulatokat juttatta eszembe, hiszen itt máig ha lekvárfőzés előtt állnak jönnek a szomszédok, ismerősök közösen vesznek részt az előkészítő folyamatokban.
Egy helyi süteményből a parasztporlósból is ízlelhettünk jó pár falatot. A vendéglátás csodás volt.
Pár házzal arrébb pedig Fekete Zsoltéknál kóstoltunk újra szilvalekvárt, viszont ez még kicsit kezdeti stádiumban volt, így az ízek is másképpen éreztük. Itt a szilvamosás lassú fázisába is beletekintettünk ill. ki- ki a részét is kivette belőle.
Következő állomásunk Márokpapi volt, ami a Csiperke Erdei Iskola és Táborról neves nálunk is. Itt betekinthettünk a foglalkoztató helyiségekbe és szálláshelyekre, amit egyébként az E-Misszió Egyesület üzemeltet. Valamint kint kecskékkel való ismerkedés is jó időtöltésnek tűnt. Sajnos a tanösvényt nem volt időnk végigjárni, de az erdei iskolás táboroztatásról érdembeli információkat szereztünk a befogadók szemszögéből is.
Tákosra érve a Tájház előtt kis keresztszemes hímzésekkel teli kirakódás várt minket. Molnár Anita és Gulyásné Sarolta nyújtott némi információt a beregi hímzéssel kapcsolatosan.

Ma már elég nehéz felismerni csak a színek alapján más területek hímzéseivel együttesen a Beregi hímzést, mivel minden színben felfedezhetőek. Egykor viszont csak a kék-fehér keresztszemest ismerték el Beregi Hímzésként. A tájházzal szemben betekintettünk a neves kazettás mennyezetű, favázas paticsfalú református templomba. Jelenleg is istentiszteletek helyszínéül szolgál.
Csarodán épp egy kis helyi fesztiválba csöppentünk bele kirakodóvásárt is láthattunk. A Beregi Ajándékbolt volt az egyik helyszínünk még, ahol hímzésektől kezdve a pálinkáig igen sok látnivaló és vásárolni való akadt. A beregi kecskesajtot sem hagytuk ki, amit szó szerint számos ízben lehetett kóstolni a kaprostól kezdve a diós, fokhagymás, szilváson át a vörös áfonyásig. :)
Én itt nem csak élményekkel és ismeretekkel gazdagodtam, hanem pontokkal is, ugyanis a fényképek által becsatlakozom a november 4-ig tartó játékba :)
Ezen települések jó példát mutatnak az egyutcás településtípusokra is. Ez ugyanis mai napig megfigyelhető a beregi települések nagy részén.