Tortúra 34

Tortúra 34

Időpont: 2015.12.19.

Helyszín: Bükk (Miskolc-Tapolca- Bükkszentkereszt - Bánkút- Ómassa)

Táv: 34 km (nekünk kb. 37 km )

Szintidő: 9 óra (nekünk kb. 8 óra)

Nyíregyházáról Miskolcra vonattal indultunk útnak Tamás, Attila és jómagam. Miskolci állomásról taxival érkeztünk Tapolcára, a túra indulási helyszínére. Mivel korábban előneveztünk, így pár perc alatt megkaptuk a papírokat és startoltunk is. Egyedül nekem kellett nyomtatni még egy lapot, mert az kimaradhatott a szervezésnél, de ezen nem lepődtem meg igazán, mivel az évben szinte minden túrán volt valami probléma az adminisztrációmmal. Szerencsére csak azzal!

Még sötétben indultunk mi is útnak az aszfaltúton. Attila és Tamás már a túra kezdeténél várta, hogy dagonyázhasson a sárba, én még örültem kicsit hogy az első lépéseink nem rögtön a földútra visznek.  Hamarosan rátérhettünk a földútra, ahol már a sár is végigkísérte utunkat. Mivel valóban számos túrázó és futó vett részt a túrán, így az útvonalat csak időnként figyeltük a térképen. A mellettünk elfutók, ill. előttünk haladóktól is jó iránymutatást adtak. Bükkszentkeresztig zökkenőmentes volt az út. Itt volt az első pecsételő hely, ahol a pecsét mellett teát is kaptunk.

Bükkszentkereszt és a Nagy-mező előtt lévő Meteor sí ház közti táv már picit emelkedősebb és jegesebb is volt. Mivel itt már nappal meneteltünk a táj látványosabb volt, bár a köd sokszor eléggé megnehezítette a dolgunkat.  A fenyőerdő pedig nem csak szikrázó napsütésben, hanem jégbe fagyva is lenyűgöző. A fenyőkről, és fákról itt egy szakaszon kisebb-nagyobb jégzuhatag hullott alá. Szerencsére egyikünket se kapott el teljesen. A meteor sí ház előtt tettünk egy kis kitérőt. Mivel főként a Bükki Cartographia térképet néztem, amit még otthon rajzoltam be, (sajnos nem a legpontosabban) és a startnál kapott részletesebb leírást nem nagyon figyeltük, így nem az aszfaltúton indultunk le a sí házig, hanem a földúton, de pár kilométer után mivel senki nem jött- ment mellettünk ellenőriztük újra az útirányt, a megadott leírások alapján és visszatértünk a kijelölt útra. Így az aszfaltúton értünk be mi is a második pecsételő helyhez. Itt meglepetésemre nem csak tea, hanem zsíros kenyér is várt minket.

Ezután Bánkúton át indultunk Ómassára. Itt már a cél lebegett a szemük előtt.  Bánkútra még felfelé, de onnan már szinte csak lefelé vezetett az út, így könnyű volt a haladás. Bánkúton megálltunk még egy két kép fénykép készítéséhez, utána pedig nagy tempóban indultunk meg a célig. Nekem itt már fájt a lábam, bár tudtam nem sok van hátra, így tartottam a tempót én is. Az idővel jól álltunk, bár szerintem elnéztek valamit a srácok, azért siettek, hogy időre beérjünk. Bánkúttól egy völgyben haladtunk lefelé egészen Ómasssáig. Térképet itt se sokat néztünk csak elágazásoknál, így kicsit meg is döbbentünk mikor hirtelen beértünk Ómassára. Rögtön a Vadász kocsma, azaz a cél fogadott bennünket. Itt pecsételtünk, leültünk és beszélgettünk még egy kis ideig míg a buszra vártunk. A társaság is igen jó volt.

Köszönjük a szervezést és az alkalmat erre a jó kis túrára!

Bánkút előtt- egy barlang bejáratánál :)

Jégbe mártva

Téli Zemplén 50

Téli Zemplén 50 – Teljesítménytúra 2015.12. 5.

Időpont: 2015.12.05.

Helyszín: Zemplén - Sátoraljaújhely- Makkoshotyka- Nagyhuta- Vágáshuta- Sátoraljaújhely

Táv: 50 km (nekünk kb. 60 km )

Szintidő: 14 óra (nekünk 16 óra 20 perc)

Öten neveztünk a túrára, amiből végül hárman keltünk útnak szombat hajnalban Gábor, Attila és a jómagam. Nyíregyházáról autóval érkeztünk Sátoraljaújhelyre.

7:10-kor indultunk a vasútállomástól a kijelölt útvonalon. Maga az útvonal egyszerűnek tűnt, hiszen szinte végig a Kék túra jelzést kell követni.  A turistajelzésekkel szerencsére boldogultunk, amíg láttuk őket. A Zemplén ezen részét, az októberi Hamahama túrán volt szerencsénk kicsit felfedezni. Így pár útvonal ismerős volt, de nagyobb része már idegen terep volt számunkra. Bár pont ezért is vállalkoztunk rá.

„K” jelzésen indultunk ki a városból mi is. Az első pecsételő helynél Nagy-nyugodónál, majdnem elfelejtettünk pecsételni, de aztán csak koppintottunk egyet. Szerencsénk volt, mert bár bélyegzőpárnát elfelejtettünk vinni, annyi mindig maradt a pecséten, hogy látható legyen a lapunkon. Az út első felében többször összefutottunk egy csapattal, akiknek minden elismerésünket küldjünk, hiszen jóval idősebbek voltak, de mégis úgy tűnt jobban bírják mint mi. J Cirkáló-tanyához együtt érkeztünk velük és megkóstolhattuk a diópálinkájukat, amit még egyszer köszönünk. Nagyon finom volt. A mi pálinkák sajnos otthon maradt. Makkosotyka után már csak egyszer találkoztunk velük, aztán jól lehagytak minket!

Makkoshotykát követően már több helyen volt nagyobb sár, ami ellen az elején még küzdöttünk. Meg is takarítottuk a cipőnket egy nagy dagonya után, majd 1 percre rá újabb sártenger következett.  

Nagyhuta és Vágáshuta között sötétedett ránk, itt már lámpát kellett kapcsolnunk. Cseréptóig minden rendben ment, egyszer tévesztettünk addig csak útvonalat, amit 10 perc alatt helyre is hoztunk. Az igazi problémáink Cserép-tó után a K (kocka) jelzésnél jöttek. Ugyanis nem találtuk a megfelelő utat.

 Itt meg kell jegyeznem, hogy idő – útvonal tekintetében jól álltunk még. 38 km-t tettünk meg eddig 9-10 óra alatt, szóval csak 13km maradt hátra és volt rá bő 4 óránk. Mivel mi nem szeretjük az egyszerű túrákat ezért megtoldottuk egy kicsit, azaz itt úgy eltévedtünk, hogy nemcsak hogy a szintidőből futottunk ki, hanem plusz km-eket is papírra vittünk!
Mindenesetre Cserép-tó és a Vörös-kő Vendégház közti 4-5 km-t mi nagyon elvétettük. Köd és sár volt, fáradtak is voltunk kicsit így lehet mi sem figyeltünk eléggé, de valahol a kettő közt rossz útra tértünk és egy réten kötöttünk ki, ahonnan minden irányba elindultuk, de pár km után viszont tudtuk hogy nem jó helyen vagyunk, így visszafordultunk többször. A rétet is bejártuk legalább kétszer. GPS-el, térképpel is próbálkoztunk. Az előbbi persze nem mutatta pontosan a turistautat, az utóbbi meg azért volt használhatatlan, mert nem tudtuk biztosan hol vagyunk. Attila és Gábor már felkészült, hogy az ott lévő kilátóban éjszakázunk. Több javaslat születte mit tegyünk. Engem egy rémisztett halálra csak. Mikor Attila előállt a nagy ötletével, hogy mi lenne, ha visszamennénk teljesen Cserép- tóig és onnan van egy biztos út, ami ugyan hosszabb (kb. 20-25km) de Hamahama túrán már végigjártuk és ott megyünk le. Mivel már úgy fájt a lábunk (az enyém biztosan), hogy menni is nehéz volt, így örök hálám hogy nem fordultunk vissza! Itt a célunk már csak az volt, hogy találjuk már meg azt a jelzést, ami visszavisz Sátoraljaújhelyre, eszünkbe se jutott már hogy másra is figyeljünk J

Bolyongtunk még kicsit a réten, aztán számomra máig nem egyértelmű hogy, de megtaláltunk egy olyan K (kocka) jelzést, ami biztosan kivisz minket Rudabányácskára. Mivel a szintidőből úgyis kifutottunk volna, mert a kedvenc rétünkön és környékén legalább 2-3 órát elpiknikeztünk, így a biztos utat választottuk Rudabányácska felé. Itt már a sárral se törődtünk, csak mentünk. Gábor bátran taposta a pocsolyákat, kérdeztem is hogy biztosan vízálló-e a cipő, de szerinte az, mert belülről biztosan megáll benne a víz! Életünkben nem örültünk még így Rudabányácskának és remélem ennyire nem is fogunk.  Azért egy telefont megeresztettünk a szervezőnek, hogy élünk, de ne várjon minket időre se időn kívül.

Rudabányácskáról egy főutat néztünk ki, ami visszavisz Sátoraljaújhelyre. Persze itt is rossz irányba indultunk először, de szerintem itt csak pluszba 2-3 km kitérőt tettünk. Azután innen már fájó lábbal, sárosan és éhesen nyílegyenes utunk volt Sátoraljaújhely felé.

Utólag lemérve 8 km a táv Rudabányácska és Sátoraljaújhely között.  Attila pedig végig azt hajtogatta, hogy csak 2 km kell mennünk a vasútállomásig. J Sátoraljaújhelyen az első padon megpihentünk pont a rendőrség épülete mellett. Számomra nagy csalódás, hogy szombat éjszaka egyetlenegy vendéglátó ipari egység sem volt nyitva ahol valami hasznosat fogyaszthattam volna. A vasútállomásnál már kerülgettük a padkákat, mert nehezünkre esett le és fellépni rájuk.

23:30 körül értünk a célba. Azaz 16:20 perc alatt teljesítettük a távot, bár közel 60 km-t tettünk meg az 50 km helyett! Köszönjük a haza utat Atinak, aki egyben hazavezetet, annak ellenére, hogy mondta hogy csak a gázra rakja rá a lábát onnan le se veszi!

Maga a túránk jó hangulatban telt mindennek ellenére! így bátran ajánljuk mindenkinek! 

Bár a távot nem teljesítettük a megadott szintidőn belül, utólag mégis elpostázták a kitűzőt és az okleveleket. Ebből én csak a kitűzőt hasznosíthatom, mert az oklevélről elvileg hiányzik a megtett távolság, bár így utólag mi is csak hozzávetőegesen tudjuk :)
Köszönjük azért a szervezést, segítséget és minden mást a túrához!

Éjszaka a sötétben

panoráma útközben...