Téli Zemplén 50

Téli Zemplén 50 – Teljesítménytúra 2015.12. 5.

Időpont: 2015.12.05.

Helyszín: Zemplén - Sátoraljaújhely- Makkoshotyka- Nagyhuta- Vágáshuta- Sátoraljaújhely

Táv: 50 km (nekünk kb. 60 km )

Szintidő: 14 óra (nekünk 16 óra 20 perc)

Öten neveztünk a túrára, amiből végül hárman keltünk útnak szombat hajnalban Gábor, Attila és a jómagam. Nyíregyházáról autóval érkeztünk Sátoraljaújhelyre.

7:10-kor indultunk a vasútállomástól a kijelölt útvonalon. Maga az útvonal egyszerűnek tűnt, hiszen szinte végig a Kék túra jelzést kell követni.  A turistajelzésekkel szerencsére boldogultunk, amíg láttuk őket. A Zemplén ezen részét, az októberi Hamahama túrán volt szerencsénk kicsit felfedezni. Így pár útvonal ismerős volt, de nagyobb része már idegen terep volt számunkra. Bár pont ezért is vállalkoztunk rá.

„K” jelzésen indultunk ki a városból mi is. Az első pecsételő helynél Nagy-nyugodónál, majdnem elfelejtettünk pecsételni, de aztán csak koppintottunk egyet. Szerencsénk volt, mert bár bélyegzőpárnát elfelejtettünk vinni, annyi mindig maradt a pecséten, hogy látható legyen a lapunkon. Az út első felében többször összefutottunk egy csapattal, akiknek minden elismerésünket küldjünk, hiszen jóval idősebbek voltak, de mégis úgy tűnt jobban bírják mint mi. J Cirkáló-tanyához együtt érkeztünk velük és megkóstolhattuk a diópálinkájukat, amit még egyszer köszönünk. Nagyon finom volt. A mi pálinkák sajnos otthon maradt. Makkosotyka után már csak egyszer találkoztunk velük, aztán jól lehagytak minket!

Makkoshotykát követően már több helyen volt nagyobb sár, ami ellen az elején még küzdöttünk. Meg is takarítottuk a cipőnket egy nagy dagonya után, majd 1 percre rá újabb sártenger következett.  

Nagyhuta és Vágáshuta között sötétedett ránk, itt már lámpát kellett kapcsolnunk. Cseréptóig minden rendben ment, egyszer tévesztettünk addig csak útvonalat, amit 10 perc alatt helyre is hoztunk. Az igazi problémáink Cserép-tó után a K (kocka) jelzésnél jöttek. Ugyanis nem találtuk a megfelelő utat.

 Itt meg kell jegyeznem, hogy idő – útvonal tekintetében jól álltunk még. 38 km-t tettünk meg eddig 9-10 óra alatt, szóval csak 13km maradt hátra és volt rá bő 4 óránk. Mivel mi nem szeretjük az egyszerű túrákat ezért megtoldottuk egy kicsit, azaz itt úgy eltévedtünk, hogy nemcsak hogy a szintidőből futottunk ki, hanem plusz km-eket is papírra vittünk!
Mindenesetre Cserép-tó és a Vörös-kő Vendégház közti 4-5 km-t mi nagyon elvétettük. Köd és sár volt, fáradtak is voltunk kicsit így lehet mi sem figyeltünk eléggé, de valahol a kettő közt rossz útra tértünk és egy réten kötöttünk ki, ahonnan minden irányba elindultuk, de pár km után viszont tudtuk hogy nem jó helyen vagyunk, így visszafordultunk többször. A rétet is bejártuk legalább kétszer. GPS-el, térképpel is próbálkoztunk. Az előbbi persze nem mutatta pontosan a turistautat, az utóbbi meg azért volt használhatatlan, mert nem tudtuk biztosan hol vagyunk. Attila és Gábor már felkészült, hogy az ott lévő kilátóban éjszakázunk. Több javaslat születte mit tegyünk. Engem egy rémisztett halálra csak. Mikor Attila előállt a nagy ötletével, hogy mi lenne, ha visszamennénk teljesen Cserép- tóig és onnan van egy biztos út, ami ugyan hosszabb (kb. 20-25km) de Hamahama túrán már végigjártuk és ott megyünk le. Mivel már úgy fájt a lábunk (az enyém biztosan), hogy menni is nehéz volt, így örök hálám hogy nem fordultunk vissza! Itt a célunk már csak az volt, hogy találjuk már meg azt a jelzést, ami visszavisz Sátoraljaújhelyre, eszünkbe se jutott már hogy másra is figyeljünk J

Bolyongtunk még kicsit a réten, aztán számomra máig nem egyértelmű hogy, de megtaláltunk egy olyan K (kocka) jelzést, ami biztosan kivisz minket Rudabányácskára. Mivel a szintidőből úgyis kifutottunk volna, mert a kedvenc rétünkön és környékén legalább 2-3 órát elpiknikeztünk, így a biztos utat választottuk Rudabányácska felé. Itt már a sárral se törődtünk, csak mentünk. Gábor bátran taposta a pocsolyákat, kérdeztem is hogy biztosan vízálló-e a cipő, de szerinte az, mert belülről biztosan megáll benne a víz! Életünkben nem örültünk még így Rudabányácskának és remélem ennyire nem is fogunk.  Azért egy telefont megeresztettünk a szervezőnek, hogy élünk, de ne várjon minket időre se időn kívül.

Rudabányácskáról egy főutat néztünk ki, ami visszavisz Sátoraljaújhelyre. Persze itt is rossz irányba indultunk először, de szerintem itt csak pluszba 2-3 km kitérőt tettünk. Azután innen már fájó lábbal, sárosan és éhesen nyílegyenes utunk volt Sátoraljaújhely felé.

Utólag lemérve 8 km a táv Rudabányácska és Sátoraljaújhely között.  Attila pedig végig azt hajtogatta, hogy csak 2 km kell mennünk a vasútállomásig. J Sátoraljaújhelyen az első padon megpihentünk pont a rendőrség épülete mellett. Számomra nagy csalódás, hogy szombat éjszaka egyetlenegy vendéglátó ipari egység sem volt nyitva ahol valami hasznosat fogyaszthattam volna. A vasútállomásnál már kerülgettük a padkákat, mert nehezünkre esett le és fellépni rájuk.

23:30 körül értünk a célba. Azaz 16:20 perc alatt teljesítettük a távot, bár közel 60 km-t tettünk meg az 50 km helyett! Köszönjük a haza utat Atinak, aki egyben hazavezetet, annak ellenére, hogy mondta hogy csak a gázra rakja rá a lábát onnan le se veszi!

Maga a túránk jó hangulatban telt mindennek ellenére! így bátran ajánljuk mindenkinek! 

Bár a távot nem teljesítettük a megadott szintidőn belül, utólag mégis elpostázták a kitűzőt és az okleveleket. Ebből én csak a kitűzőt hasznosíthatom, mert az oklevélről elvileg hiányzik a megtett távolság, bár így utólag mi is csak hozzávetőegesen tudjuk :)
Köszönjük azért a szervezést, segítséget és minden mást a túrához!

Éjszaka a sötétben

panoráma útközben...