Tortúra 34

Tortúra 34

Időpont: 2015.12.19.

Helyszín: Bükk (Miskolc-Tapolca- Bükkszentkereszt - Bánkút- Ómassa)

Táv: 34 km (nekünk kb. 37 km )

Szintidő: 9 óra (nekünk kb. 8 óra)

Nyíregyházáról Miskolcra vonattal indultunk útnak Tamás, Attila és jómagam. Miskolci állomásról taxival érkeztünk Tapolcára, a túra indulási helyszínére. Mivel korábban előneveztünk, így pár perc alatt megkaptuk a papírokat és startoltunk is. Egyedül nekem kellett nyomtatni még egy lapot, mert az kimaradhatott a szervezésnél, de ezen nem lepődtem meg igazán, mivel az évben szinte minden túrán volt valami probléma az adminisztrációmmal. Szerencsére csak azzal!

Még sötétben indultunk mi is útnak az aszfaltúton. Attila és Tamás már a túra kezdeténél várta, hogy dagonyázhasson a sárba, én még örültem kicsit hogy az első lépéseink nem rögtön a földútra visznek.  Hamarosan rátérhettünk a földútra, ahol már a sár is végigkísérte utunkat. Mivel valóban számos túrázó és futó vett részt a túrán, így az útvonalat csak időnként figyeltük a térképen. A mellettünk elfutók, ill. előttünk haladóktól is jó iránymutatást adtak. Bükkszentkeresztig zökkenőmentes volt az út. Itt volt az első pecsételő hely, ahol a pecsét mellett teát is kaptunk.

Bükkszentkereszt és a Nagy-mező előtt lévő Meteor sí ház közti táv már picit emelkedősebb és jegesebb is volt. Mivel itt már nappal meneteltünk a táj látványosabb volt, bár a köd sokszor eléggé megnehezítette a dolgunkat.  A fenyőerdő pedig nem csak szikrázó napsütésben, hanem jégbe fagyva is lenyűgöző. A fenyőkről, és fákról itt egy szakaszon kisebb-nagyobb jégzuhatag hullott alá. Szerencsére egyikünket se kapott el teljesen. A meteor sí ház előtt tettünk egy kis kitérőt. Mivel főként a Bükki Cartographia térképet néztem, amit még otthon rajzoltam be, (sajnos nem a legpontosabban) és a startnál kapott részletesebb leírást nem nagyon figyeltük, így nem az aszfaltúton indultunk le a sí házig, hanem a földúton, de pár kilométer után mivel senki nem jött- ment mellettünk ellenőriztük újra az útirányt, a megadott leírások alapján és visszatértünk a kijelölt útra. Így az aszfaltúton értünk be mi is a második pecsételő helyhez. Itt meglepetésemre nem csak tea, hanem zsíros kenyér is várt minket.

Ezután Bánkúton át indultunk Ómassára. Itt már a cél lebegett a szemük előtt.  Bánkútra még felfelé, de onnan már szinte csak lefelé vezetett az út, így könnyű volt a haladás. Bánkúton megálltunk még egy két kép fénykép készítéséhez, utána pedig nagy tempóban indultunk meg a célig. Nekem itt már fájt a lábam, bár tudtam nem sok van hátra, így tartottam a tempót én is. Az idővel jól álltunk, bár szerintem elnéztek valamit a srácok, azért siettek, hogy időre beérjünk. Bánkúttól egy völgyben haladtunk lefelé egészen Ómasssáig. Térképet itt se sokat néztünk csak elágazásoknál, így kicsit meg is döbbentünk mikor hirtelen beértünk Ómassára. Rögtön a Vadász kocsma, azaz a cél fogadott bennünket. Itt pecsételtünk, leültünk és beszélgettünk még egy kis ideig míg a buszra vártunk. A társaság is igen jó volt.

Köszönjük a szervezést és az alkalmat erre a jó kis túrára!

Bánkút előtt- egy barlang bejáratánál :)

Jégbe mártva